Csukára úszóval

Minden rablóhalhorgász álmai között szerepel egy igazán szép – nagy – 5-kg feletti csuka megfogása. Nekem már többet is sikerült megakasztanom, bár nem az összes jött ki fényképezkedni egyet velem, de talán elég ahhoz, hogy tapasztalataimat közreadjam.

Egy: nagy csukát ott fogunk, ahol lakik! Tudakoljuk meg, hogy él –e ilyen méretű csuka a tóban, vagy sem. Közel sem olyan egyszerű ám kiszúrni, hogy a nagy csuka éppen most fogyasztja az éppen aktuálissá vált táplálékmennyiségét. Ha látunk nagy csukára utaló rablást (azért ha egy métertízes 9 kilós megmozdul, az elég látványos…) az már fél siker! Ha nem, akkor hagyatkozzunk arra, hogy ugye a csuka a saját territóriumán belül elzavar minden oda nem illő, vagy az őt zavaró élőlényt. Beleértve a saját fajtársait is! Közismert a csuka kannibalizmusa. Tehát ahol kilós csukát fogtunk, onnan ne nagyon számítsunk 10 kilósra, mivel érthetően elsőre csusszant volna le a kilós csuka a tízkilós torkán mielőtt akár egy keszeget evett, volna. Az megeshet, sőt gyakori, hogy egy helyről több csukát fogunk, viszont mindegyik szinte grammra pontosan egyforma, ugyanis mondjuk két ötkilós csuka beláthatóan nem sok kárt, tud tenni egymásban. A nagy csuka véleményem szerint igen lusta! Nem szalad a kishalak után, úgy, mint a kisebb fajtársai. A nagy csuka SZERINTEM okos is! Közel sem mutat olyan agresszív viselkedést, mint a kicsik. Ráérősen táplálkozik, akárcsak egy aggastyán. Éppen ez miatt egyre inkább áttér az élőhal evésről a már szinte élettelen, vagy döglött halak elfogyasztására, ugyanis nem pazarolja feleslegesen az energiát, ami valahol érthető, ahogy a sas sem vadászik legyekre… Ezt nem árt észben tartani. Valahol olvastam, hogy a csuka szaglása egyenlő a nullával. Akkor hogyan találja meg a dögöt? Szintén olvastam, hogy a német, illetve angol csukaspecialisták különböző aromaanyagokkal kezelik bevetés előtt a haldarabokat. Ez ellentmondás. Én maradok amellett, hogy a csukának igenis jó a szaglókája és könnyebben találja meg a már büdös, vagy aromásított csalikat. Én csalinak nagy csukára kizárólag kettévágott kb. 20-30 dekás dévért használok. Horognak 7/0 – ás ownert vagy gamakatsu-t, esetleg vmc-t javaslok. Előkének 10 kiló felett bíró köthető kevlárt használok, legfeljebb kéthalanként cserélem, mivel a tíz méteres tekercs talán 800ft –ba kerül. Úszónak a jellemzően csukás típust részesítsük előnyben (15g körülit) amit a hozzá illő 30g –os ólom jól,,kiegyensúlyoz,,. Kétféle szereléket használok, mindkettőnél középen van forgókapcson az előkeütközők között, csak annyi a különbség, hogy az egyiknél az ólom, a másiknál az úszó van a főzsinór végén. Botnak először egy 200-300 grammos 270 –s Boat botot használtam, de túlzott keménysége miatt folyton leakadtak a halak. Most a Feeder botomat használom 75g -os dobósúllyal pont elég lágy a fárasztásnál, de bevágásnál ugyanolyan szigorú, mint egy harcsázó. Bevágás előtt nem árt nyeletni, de ha jól tűztük fel a horogra, akkor nem kell túl sokáig. A hal méretétől és a lelkivilágától függ, van olyan, hogy egyszerűen kiköpi a csalit mihelyt az úszót, megmozdítja, vagy hurcolássza tíz percig, de még ennyi idő után sem akad meg a horog. Ilyenkor én a hajam tépem, de nincs mit tenni pici szelet a nagy horogra és az első mozdításra, odaütni neki. Ilyenkor, ha mázlink van, akkor 5-ből két csuka kijön a partra, a többi már bevágáskor elmegy. Sokszor még a pontynál is szeszélyesebbek! Ez persze csak a nyárra igaz, illetve a frontos napokra. Ősszel bár éhesebbek, de azért tudnak vicces dolgokat csinálni. Egy októberi példa: Egy dunai holtágban éppen csukára pergettem 9 cm-s felúszó Salmo wobblerrel melynek dobozán a roach azaz bodorka felirat szerepelt. A balinok hülyének néztek úgyhogy végleg a csukára álltam. Két 36-38 cm-es után a nagyon lassan vezetett műcsalira bődületes rávágást kaptam. Bevágás után a bot karikába hajlott, szegény shimanóm pedig sírva engedett az őrült húzásnak. Tíz méter után megfordult, jött egészen a partig majd két kitörés után feljött a víz tetejére. Leírhatatlan érzés, amikor egy ekkora, hosszra kb. Méteres súlyra olyan 7kg osra saccolt csuka szinte vigyorog az emberre. De nyugodt voltam, mindkét hármashorog jól akadt a szájában. De jött a csel – talán ezért vigyorgott olyan sunyin – heves fejrázás közepette újra kitört és megint elszaladt vagy tíz méterre. Visszahúztam, feljött vele együtt a hideg zuhany: már csak a wobbler hasi horga fogta a szája szélén, és itt vesztettem el az uralmat magam felett. Kézzel próbáltam kivenni ismét fejrázás és már repült is ki a wobbler ki a szájából. Mindkét horgot kiegyenesítette. Elborult az agyam, talán öt perc múlva mértem fel a helyzetet, azóta a spicc a vízben és kezem ügyében a merítőháló…

De ezt a halat már senki sem hozza vissza…

JODA